Beszámoló: Benedek, Disney, Mijazaki – emberek és mesék című beszélgetőestünkről
2019 április 8-án tartott beszélgetőestünk a gyermek és felnőtt mesék világába kalandozott. Mivel a résztvevők gyermektelen voltak, így az aktuális trendekbe nem nyertünk bepillantást, viszont gyerekmesék kapcsán megpróbáltuk felidézni emlékeinket. Erősen domináltak a vizuális emlékek, a mesefilmek, míg a felolvasott, olvasott mesékre szinte senki nem emlékezett történet vagy cím szintjén. Volt, akinek amint felhagytak szülei a felolvasással, és arra próbálták rávenni hogy olvasson ő maga meg is szűnt a kapcsolata a mesekönyvekkel, míg másokban pont hogy erős könyv és történetéhség alakult ki, és sokáig falták az irodalmat.
A mesefelolvasást mindenki szerette, amikor neki olvastak fel. De ebben az is nagy szerepet játszhatott, hogy azt az időt a felnőttek velük töltötték. Előre tekintve mindenki úgy vélekedett, hogy ha saját gyermekei lesznek legalább egy esti mese erejéig biztos megpróbálnak időt szakítani majd rájuk.
A mesefelolvasásnál is erősebb emlék maradt és boldogan nosztalgiázott mindenki a diavetítéseken, a besötétített szobán, a kép alatti szöveget ahogy felolvasták nekik. Ebből is látszik, hogy a mesékhez ha hangulatot, körülményeket is teremtünk, kicsit rákészülünk, akkor maradandóbb élmény lesz gyermekeinknek. Ha a mese mellé egy mesefigura, bábú, játék is kapcsolódik, akkor még intenzívebb az élmény, a gyermek eljátsza mese alatt és mese után is az elhangzott jelenteket. Ha testvérrel vagy játszótárssal hallgatják, nézik a mesét akkor még valószínűbb hogy utána tovább játszák, mert feltüzeli őket a hallott vagy látott történet. Sajnos ez a fajta interakció utáni vágy kerül könnyen kiélésre a számítógépes játékokban, és ezért tudnak nagyon gyorsan addiktívek lenni, szenvedélyt kialakítani a fiatalban.
A mesék utáni, vagy közbeni beszélgetés, belekérdezés szintén sokaknál jellemző élmény, ami a felolvasást végtelen hosszúra tudja nyújtani, vagy mozizás után még sokáig adhat, és sokszor jó is ha ad témát a családnak.
Vannak mesék, amik felnőtt fejjel egészen horrorisztikusak, például a Magyar Népmesék egyes jelenetei, mégis mikor arra kérdeztem hogy rémálmai milyen meséktől voltak – ha voltak - a jelenlévőknek, akkor inkább a Teletabis, valamint a Shrek óriás mézeskalács figurája jutott a jelenlévők eszébe. Továbbá erős emlék volt az Égből pottyant mesék főcímdala, mely sokaknál meghatározóan frusztráló érzéseket szült.
A legtöbb erős emlék a Disney klasszikusaihoz kapcsolódott, az Oroszlánkirály és az Aladdin például gyorsan előkerült mint nagy kedvencek, de szégyenkezésre semmi ok, mert az egy estés mesefilmek között méltó helyen állt a Macskafogó is, főleg mivel gyermeknek s szülőnek is élményt ad. Ugyanakkor a keleti, japán hatású mesék is helyet kaptak, pl a Sailor Moon sorozat, a varázslat és a jó győzelme mellett az ajándékba kapott szereplőmintás bugyik is sokat jelentettek, hogy erős és boldog emlékként rögzüljön a kislányok fejében. És akkor ki se térjünk arra, mennyi pénzt vesz ki a családi kasszából egy-egy aktuális kedvenc mese ajándéktárgyainak megvásárlása… Kreatív szülők és például a pólónyomtatás előnyben.
Az erősen a képi világgal operáló mesefilmek, sorozatok esetleges negatív, fantázia sorvasztó hatását firtató kérdésemre nem érkezett egyértelmű egyetértés, inkább a mérték megtartásának, a korlátozott mennyiségű mesefilm nézésnek és időbeosztásnak fontosságát emelte ki mindenki. Ha csak mértékkel fogyaszthatja a gyermek a mesefilmeket, akkor senki nem érezte károsnak a hatásukat. Viszont felmerült hogy jól meg kell válogatni a megnézendő meséket, mert a televízióban előfordulnak a nem túl gyerekbarát, vagy már-már túl bugyuta mesék. A távirányítót kimondottan nem ajánlott a gyermekre bízni, inkább a DVD lejátszót javasolt foganatosítani.
Nekem kicsit hiányoznak a hétköznapi helyzeteket, akár a felnőtt munka világát bemutató, azzal mindenféle varázslat és állati szereplők nélkül játszó mesék, de lehet hogy csak nincs kellő rátekintésem a mesefilmek és sorozatok világára. Azt viszont tudom, hogy az agrár szakközépiskola életét bemutató Silver Spoon japán mese nagyon nagy eséllyel a mezőgazdasági tanulmányok felé terelt volna, ha már általános iskolás koromban látom, és nem csak egyetemi éveimben.
A végére ajánlónak: kicsit a filmek és felnőttek világába hajlik napjaink néhány igen jól sikerült élőszereplős mozija, például erősen tudom ajánlani a 2014-es Vadregény című zenés filmet, a 2015-ös Hamupipőkét vagy a szintén 2014-es Demóna című filmet.
