Kerekasztal Pro és Kontra

Kerekasztal Pro és Kontra

2019.05.23.: Mert Utazni Jó - 2019.06.06.: Kapcsolatépítés (beszélgetőestek)

2019. május 13. - Kapos Bálint

kerekasztal_6-7_a4.png

Beszámoló: Online életünk című beszélgetőestről

 Online életünk címmel tartottunk beszélgetőestet 2019. április 25-én. Első kérdésemmel azt feszegettük, ki milyen módon nyer időt vagy pazarolja azt el az internet világában. Például az online szállásfoglalás, jegyvásárlás felgyorsítja a nyaralásszervezést, az ételrendelés gyorsan kiváltja az otthoni főzést, a csoportos chat üzenet a baráti társaság körbetelefonálását programszervezéshez. A kommunikáció felgyorsítása, olcsóbbá tétele egyértelműen az internet előnye volt mindenki szemében. Kevesen használják, de szintén hatalmas fegyvertény az online nagybevásárlás kiszállítással, ami nem csak sok kilónyi holmi cipelésétől szabadítja meg az akár idősödő házaspárokat, de még a gyümölcs, zöldség, hús minősége is felülmúlja az áruházak polcaira, vevőterébe kikerülő áru minőségét. Eme meglepő, de valójában logisztikailag érthető előnyről tapasztalatból számoltak be beszélgetőestünk résztvevői.

Ugyanakkor könnyű elveszni az online térben. Pusztán a híroldalak böngészése közben órák tudnak elrepülni a linkek és kattintások világában, miközben csak egy focieredményt akartunk megnézni. Ismerőseink közösségi oldalon való követése, megosztott tartalmaik böngészése szintén elsodorhatja az ember időérzékét, főleg ha a közösségi oldal értesítéseit nem kapcsolja ki az ember, és nem korlátozza tudatosan magát bizonyos napszakokra. Vannak helyzetek, amikor - úgy mond - holtidőt tölt ki az ember, tömegközlekedésen, váróteremben az internet böngészésével, vagy telefonos játékokkal, de másrészt ez a holtidő a kreatív gondolatok, a nézelődés ideje lehetne, illetve sokszor a valós társas érintkezések lehetőségeit is elszalasztja vele az ember.

 

Második gondolatkörünk az influencerek, vloggerek, bloggerek világába kalauzolt. A jelenlévők közül senki nem követett aktívan online tartalomszolgáltató személyeket, inkább csak véletlenszerűen, egy-egy téma, film miatt néztek meg maximum videot, filmkritikát. Volt, akit különösen felidegesítenek a semmitmondó, értéktelen vlogger tartalmak, azok igénytelensége miatt. Én is úgy látom, hogy nagyon sok értéktelen, népszerűséghajhász vlogger közül kell megtalálni az értéket, kiforrott értékrendet közvetítő személyeket, például nekem Szirmai Gergő egy kedvencem filmes kritikái és utazásai kapcsán. Illetve baráti körből hoztak olyan példát a jelenlévők, hogy van aki gazdasági, üzleti életben jártas egyén blogját olvassa, más pedig az otthoni sportoláshoz merít ihletett testépítők, fogyókúra guruk instagramjának vagy twitterének követéséből.

 

Harmadik témánk a közösségi oldalak sajátságainak kibeszélése volt. Páran már a Chat.hu, MyVip, Iwiw korszakban elkezdték az aktív „közösségi” internetezést, voltak akik csak a Facebooknál csatlakoztak be. Sokszor valós közösségi program, lánybulik vagy haveri elfoglaltságok kiegészítő tevékenysége volt a neten lógás, ismeretlenek ugratása, és jelenleg is igen durva módokon jelen tud lenni ez az irány a fiatalság életében, pl: Chatrulett applikációban a meztelen 50+osok váltanak videoüzeneteket a pizsamapartizó tízéves kislányokkal éjfél környékén.

Másrészt a közösségi oldalak iskolai kapcsolatok, külföldi ismeretségek tovább éltetéséhez nyújtanak nagyszerű lehetőséget, utazási élményeket lehet megosztani baráti és családi körben képekkel, rendezvények meghirdetésének vagy beszámolójának megosztásához nagyszerű felület. A kérdés az, vajon megfelelően használjuk-e. Vannak rendkívül felelőtlen felhasználási módjai a közösségi oldalnak, igen intim vagy provokáló tartalmak kerülnek fel, sokszor később már nehezen letagadható helyzetekről töltenek fel fotókat magukról vagy másokról az oldalukra, netán ismerősük oldalára egyes emberek. Márpedig ami egyszer felkerül az internetre, az bizony ott is marad. A fiatalok ebben a tekintetben rendkívül sérülékenyekké tudnak válni, még sincs intézményesített nevelés a tudatos internethasználatról. A család pedig a generációs különbségek miatt szintén tehetetlen a fiatalok megvédésében, informálásában.

Első és legfontosabb dolog lenne a közösségi oldalon az önkontroll gyakorlása. Sokan örültek neki hogy fiatal korukban nem volt facebook, mert most nem szívesen szembesülnének néhány akkori bulijuk vagy cselekedetük „emlékével”, az idő jótékony homálya... Bezzeg aki most italmámorban egyből posztol, annak majd fájhat a feje egy-egy állásinterjún. Mert bizony már a HR feladatok közé tartozik az új munkaerő teljes körű monitorozása. És bizony sokan keresgélnek még a facebookon. Beltéri fotókra és betervezett nyaralásokra vadászó betörők, kisgyermek fotókra vadászó pedofilok szélsőséges eseteitől a hétköznapibb vizekre evezve sok „ismerősvadász”, szerelmet kereső böngészi oldalunkat, és ír rá a nyilvános profillal rendelkezőkre. A hölgyek beszámoltak pár érdekes esetről -kezdetben kedvesen puhatolózó majd agresszívbe forduló ismeretlenekről. Főleg a munkakörükben emberekkel foglalkozó hivatást folytatók vannak kitéve a sorozatos ismerősnek jelöléseknek, részben mert ügyfeleik magánéleti síkre akarják terelni a dolgokat, részben pedig mert a munkaidőn kívül is szakmai kérdésekkel bombáznák a másikat, nem tartva tiszteletben a pihenés, magánélet időszakát.

Második és talán ugyanolyan fontos dolog a közösségi oldalon az adatvédelmi beállítások kontrollja, rendszeres ellenőrzése. A teljes nyilvánosság helyett megválogatni a leghétköznapibb tartalmak kapcsán is az elért személyek körét. Beállítási lehetőség, hogy csak ismerőseid ismerősei jelölhetnek be, vagy írhatnak rád. Fontos tudni, hogy a beállítások időről időre elveszhetnek, visszaállhatnak a gyári beállításokra, ezért aki érzékenyebb információk megosztására is használja a közösségi oldalt, az rendszeresen nézzen rájuk.

Beszámoló: Benedek, Disney, Mijazaki – emberek és mesék című beszélgetőestünkről

Beszámoló: Benedek, Disney, Mijazaki – emberek és mesék című beszélgetőestünkről

2019 április 8-án tartott beszélgetőestünk a gyermek és felnőtt mesék világába kalandozott. Mivel a résztvevők gyermektelen voltak, így az aktuális trendekbe nem nyertünk bepillantást, viszont gyerekmesék kapcsán megpróbáltuk felidézni emlékeinket. Erősen domináltak a vizuális emlékek, a mesefilmek, míg a felolvasott, olvasott mesékre szinte senki nem emlékezett történet vagy cím szintjén. Volt, akinek amint felhagytak szülei a felolvasással, és arra próbálták rávenni hogy olvasson ő maga meg is szűnt a kapcsolata a mesekönyvekkel, míg másokban pont hogy erős könyv és történetéhség alakult ki, és sokáig falták az irodalmat.

A mesefelolvasást mindenki szerette, amikor neki olvastak fel. De ebben az is nagy szerepet játszhatott, hogy azt az időt a felnőttek velük töltötték. Előre tekintve mindenki úgy vélekedett, hogy ha saját gyermekei lesznek legalább egy esti mese erejéig biztos megpróbálnak időt szakítani majd rájuk.

A mesefelolvasásnál is erősebb emlék maradt és boldogan nosztalgiázott mindenki a diavetítéseken, a besötétített szobán, a kép alatti szöveget ahogy felolvasták nekik. Ebből is látszik, hogy a mesékhez ha hangulatot, körülményeket is teremtünk, kicsit rákészülünk, akkor maradandóbb élmény lesz gyermekeinknek. Ha a mese mellé egy mesefigura, bábú, játék is kapcsolódik, akkor még intenzívebb az élmény, a gyermek eljátsza mese alatt és mese után is az elhangzott jelenteket. Ha testvérrel vagy játszótárssal hallgatják, nézik a mesét akkor még valószínűbb hogy utána tovább játszák, mert feltüzeli őket a hallott vagy látott történet. Sajnos ez a fajta interakció utáni vágy kerül könnyen kiélésre a számítógépes játékokban, és ezért tudnak nagyon gyorsan addiktívek lenni, szenvedélyt kialakítani a fiatalban.

A mesék utáni, vagy közbeni beszélgetés, belekérdezés szintén sokaknál jellemző élmény, ami a felolvasást végtelen hosszúra tudja nyújtani, vagy mozizás után még sokáig adhat, és sokszor jó is ha ad témát a családnak.

Vannak mesék, amik felnőtt fejjel egészen horrorisztikusak, például a Magyar Népmesék egyes jelenetei, mégis mikor arra kérdeztem hogy rémálmai milyen meséktől voltak – ha voltak - a jelenlévőknek, akkor inkább a Teletabis, valamint a Shrek óriás mézeskalács figurája jutott a jelenlévők eszébe. Továbbá erős emlék volt az Égből pottyant mesék főcímdala, mely sokaknál meghatározóan frusztráló érzéseket szült.

A legtöbb erős emlék a Disney klasszikusaihoz kapcsolódott, az Oroszlánkirály és az Aladdin például gyorsan előkerült mint nagy kedvencek, de szégyenkezésre semmi ok, mert az egy estés mesefilmek között méltó helyen állt a Macskafogó is, főleg mivel gyermeknek s szülőnek is élményt ad. Ugyanakkor a keleti, japán hatású mesék is helyet kaptak, pl a Sailor Moon sorozat, a varázslat és a jó győzelme mellett az ajándékba kapott szereplőmintás bugyik is sokat jelentettek, hogy erős és boldog emlékként rögzüljön a kislányok fejében. És akkor ki se térjünk arra, mennyi pénzt vesz ki a családi kasszából egy-egy aktuális kedvenc mese ajándéktárgyainak megvásárlása… Kreatív szülők és például a pólónyomtatás előnyben.

Az erősen a képi világgal operáló mesefilmek, sorozatok esetleges negatív, fantázia sorvasztó hatását firtató kérdésemre nem érkezett egyértelmű egyetértés, inkább a mérték megtartásának, a korlátozott mennyiségű mesefilm nézésnek és időbeosztásnak fontosságát emelte ki mindenki. Ha csak mértékkel fogyaszthatja a gyermek a mesefilmeket, akkor senki nem érezte károsnak a hatásukat. Viszont felmerült hogy jól meg kell válogatni a megnézendő meséket, mert a televízióban előfordulnak a nem túl gyerekbarát, vagy már-már túl bugyuta mesék. A távirányítót kimondottan nem ajánlott a gyermekre bízni, inkább a DVD lejátszót javasolt foganatosítani.

Nekem kicsit hiányoznak a hétköznapi helyzeteket, akár a felnőtt munka világát bemutató, azzal mindenféle varázslat és állati szereplők nélkül játszó mesék, de lehet hogy csak nincs kellő rátekintésem a mesefilmek és sorozatok világára. Azt viszont tudom, hogy az agrár szakközépiskola életét bemutató Silver Spoon japán mese nagyon nagy eséllyel a mezőgazdasági tanulmányok felé terelt volna, ha már általános iskolás koromban látom, és nem csak egyetemi éveimben.

A végére ajánlónak: kicsit a filmek és felnőttek világába hajlik napjaink néhány igen jól sikerült élőszereplős mozija, például erősen tudom ajánlani a 2014-es Vadregény című zenés filmet, a 2015-ös Hamupipőkét vagy a szintén 2014-es Demóna című filmet.

Beszámoló: Élet és Hivatás c beszélgetőestünkről

Beszámoló: Élet és Hivatás – mondd te mit választanál?

2019 március 25-ei beszélgetőestünkön a pályaválasztás, pályakorrekció kérdéseit jártuk körül. Volt közöttünk, aki életkorából adódóan nem is tíz évvel korábbi önmagának adott volna tanácsot, hanem szüleinek a saját pályaválasztásához – mert bizony már fiatal korában segíteni kell a gyermeket, hogy megismerje önmagát, hogy mi ad neki sikerélményt, és aktívan segíteni őt már az iskolák választásában. Ugyanis többen megfogalmazták az este folyamán, hogy a fiatalokra a pályaválasztás során többnyire az elveszettség érzése, az önbizalomhiány, a célbizonytalanság jellemzi. Sokszor téves elképzeléseik vannak a munkakörökről, foglalkozásokról, saját tehetségükről egyaránt, és néha az éltanuló a magolással is csak leplezni próbálja bizonytalanságát a jövőjét illetően. Nagyon gyakori a sodródás az iskolarendszerben. Ezen nem segít az olyan szülői hozzáállás, miszerint tanulj fiam mert magadnak tanulsz, meg legyen mindenképp diplomád, mert nekünk nem adatott meg hogy szerezünk, illetve hogy legyen jól kereső állásod.

A jelenlévők egyikénél sem volt jellemző, hogy a szülők, rokonok, ismerősök munkájába bepillantást nyertek volna, részletes ismertetést kaptak volna a munka világáról. Többnyire a diákmunkák során ismerték meg monoton munka világát és hoztak arról döntést, hogy bármi áron elkerülik azt. Évekkel ezelőtt a pályaorientációs tanácsadások is igen gyenge lábakon álltak, mindenkinek csak rossz tapasztalata volt azok kapcsán. Szerencsére mint kiderült jelenleg egy igen alapos, másfél órás pályaorientációs programcsomag van már az iskolákban, ami igen hasznosnak bizonyulhat, ha van róla a diáknak tudomása és végig csinálására kap időpontot a túlterhelt iskolarendszerben.

Abban is egyetértés született, hogy felesleges megkövetelni gyermekeinktől a kiváló érdemjegyek utáni hajszát, sokan sajnálattal tekintettek vissza iskolai éveikre, amikor a tanulás kedvéért sorba hagytak fel hobbijaikkal, nem éltek miatta megfelelő közösségi életet. Egy támogató, intelligens szülő tudja, hogy gyermekének tehetségét kell felismerni, támogatni, az élményszerűség, a sokféle tapasztalat, hobbi sokkal jobban hozzájárul az életben való boldoguláshoz, mint a színötös bizonyítvány.

A gyermek és felnőtt fejjel tanuló ember részéről is a legfontosabb a kitartás, a választott képzés, iskola elvégzése. Még akkor is, ha rögtön utána elfelejti a tanultakat, még akkor is, ha teljesen más pályán helyezkedik el. Ugyanis a tanulmányok során szerzett tapasztalatok igenis szélesítik az ember látókörét, fejlesztik képességét a tanulásra, új dolgok elsajátítására. Sokszor pont a más területeken szerzett tapasztalatok miatt van benne több újító szándék, építő kritika, amit persze a szűkebb látókörű, vagy befásult munkáltató/munkatársi közeg esetleg ellenségesen fogad…

A pályakorrekció, vagyis önmagad átképzése, az igény valami újat, mást csinálni sokakban felmerülhet. Nem éppen könnyű harmincas, negyvenes vagy akár idősebb fejjel belevágni, de kitartással végigcsinálni és újra örömmel dolgozni felemelő érzés. Lehet, hogy kevesebbet fog keresni, mint eredeti szakmájában, de „ha szeretsz valamit és motivál, akkor idővel igenis meg fogsz élni belőle”. És akkor nem úgy megy haza a munka után, hogy ki kell pihennie a ledolgozott 8-10 órát, és szinte kifacsarta a munka, hanem élménnyekkel telve, elégedetten.

A váltás ellen szól sokszor az „elvesztegetett évek” érzés, főleg a még tanulmányait végző fiatalok esetében, akik önmaguk jobb megismerése érdekében se akarnak kiesni az oktatási rendszerből, inkább sodródnak céltudatosság nélkül – sokszor szülő, tanár vagy szerelmük útmutatását követve -,  majd jobb esetben később diplomahalmozók lesznek, rosszabb esetben egy számukra nem motiváló munkakörben kötnek ki. Felmerült az az opció, miszerint a felsőoktatásba fejest ugrás előtt esetleg szakmát, OKJ-s tanfolyamot végezzen, és egy kicsit dolgozzon, a munka világát tapasztalja meg a fiatal, szerezzen motivációt a továbbtanulásra. Szintén fiatalon, kevés kötöttséggel érdemes külföldi tapasztalatokra is szert tenni, mind az oktatást, mind a munka világát tekintve, sokkal szélesebb látókörrel, mélyebb önismerettel térhet vissza a hazai oktatási rendszerbe utána.

Amit mindenki megtehet életkortól és élethelyzettől függetlenül, hogy leül, és megpróbálja összeírni: mit szeret, vagy mit szeretne csinálni. Kicsit elgondolkodik, orientálja magát, és rájön, hogy már pont azt csinálja, ami neki a legjobb vagy rádöbbenhet merre is kell továbblépnie. Ebben a döntésben nem csak saját, de családi, baráti körének véleményét is kérje ki nyugodtan. Váltani, a pályánkat korrigálni bármely életkorban lehet.

Beszámoló: Élhető város Székesfehérvár (?)

2019.03.11-ei beszélgetőestünk címe: Élhető város Székesfehérvár (?). Mérlegre tettük városunk gyengeségeit és erősségeit, megvitattuk a város jövőjét illető lehetőségeket és felelősségeket, és pedzegettük hogy vajon ki hol és hogyan kíván élni tíz év múlva.

Azzal minden jelen lévő egyetértett, hogy a város földrajzi helyzete, köztisztasága és élhető zöldfelületei rendkívül vonzóak, szívesen választják mint budapesti, mint távolabbi vidéki városok elszármazottjai lakóhelynek. Ami viszont pont a város elhelyezkedése miatt hátrányként jelentkezik, az a főiskolás és egyetemista réteg hiánya, az erre a rétegre építő szolgáltatások és pezsgő hétköznapi belvárosi élet hiánya. Jól mutatja ezt a problémát a város különböző pontjain sorra felbukkanó majd megszűnő vendéglátó vagy közösségi terek, néhol évről évre változnak az üzlethelyiségek bérlői. Vajon túlárazottak a belvárosi bérleti díjak?  Azonban az elmúlt években a város sok olyan alkalmi, időszakos rendezvényt, rendezvénysorozatot tudott felmutatni, ami fel-fel pezsdíti a közösségi életet, pozitív meglepetéssel szolgál a városba költöző vagy tévedő embereknek. Javaslatok is sorra bukkantak fel, miben lehetne javítani-változtatni: például a programok népszerűsítése, megismertetése továbbra is mintha gyenge lábakon állna, egy interaktív városi térkép, mobiltelefonos alkalmazás rendkívül nagy űrt tudna betölteni a városlakók és turisták körében, mint az állandó helyszínek, szolgáltatók, közösségi terek, mint a rendezvények bemutatásában, továbbá az applikáció tartalmazhatna helyszín lokációs alapon városi híres épületek, helyszínek és korabeli fényképek bemutatásával is körbevezethetné a turistákat.

Magát a közösségi életet, a közösség összefogását olyan kezdeményezések is jelentősen tudnák fejleszteni, mint pl egy Kickstarter Székesfehérvár, ami egy városi közösségi adományozási fórum lehetne a nemzetközi Kickstarterhez hasonlóan, de szigorúan helyi kezdeményezések mellé állhatna a lakosság. Pl az előbb említett mobiltelefonos alkalmazás kifejlesztéséhez, vagy a Romkert alul/felül bejárható üvegpadlós fedéséhez előzetesen tudnának pénzt adományozni a lakosok.

Ha már lakosok: a lakhatás Székesfehérváron igen drága, és bizonyos lakásformák nagyon hiányoznak: pl a városi rendezvények fellendülésével növekszik az igény az olcsó de tiszta hostelek iránt, az állandó lakosok közül pedig a fiatalok vannak nehéz helyzetben, a garzonlakások, „fecskeházak” (lásd Kaposvár kezdeményezése) hiánya igencsak késlelteti az új, önálló élet kezdésének lehetőségét.

A munkahelyek kapcsán Székesfehérvár bőven rendelkezik lehetőségekkel, bár bizonyos területeken, így szoftverfejlesztő cégek kapcsán felháborítóan kizsákmányolóak a munkahelyek. Székesfehérvárnak nagy lehetősége lenne egy informatikai fejlesztői központtá válni, ha megfizetnék és megbecsülnék az területet a kis cégek, nem csak a frissen végzett diákokat cserélgetnék soraikban.

Otthon és munkahely között a közlekedés viszont borzasztó, mint itt született, mint a beköltözött lakosok szerint a város útjai és tömegközlekedése is élhetetlen. A kerékpáros közlekedés területén hála a civil szervezetknek nagy előrelépések történtek, de továbbra is egy általános káosz érződik. A tömegközlekedés nem vonzó, nem tudja rávenni az autós társadalmat hogy átálljanak rá, pedig a város következő nagy lépése a meglévő úthálózati adottságok mellett csak a tömegközlekedés reformjában tudna előremutató lenni. Felmerült kósza ötletként, hogy a kötöttpályás tömegközlekedés nagyobb népszerűségnek tudna örvendeni, villamosvonalakat Székesfehérvárra 

A közösségi élet kapcsán sok olyan lehetőség van, amit ha megtalál és bekapcsolódik az ember, akkor jelentősen javítja a várossal kapcsolatos megítélését: városi színjátszókörök, társasjátékos körök, menhelyi kutyasétáltatások, nyitott tornaterem programok. A közösségépítést fokozottan kellene támogatni városunkban, az értéksemleges civil szervezeteknek több megjelenési felületet biztosítani, akár csak őket és elérhetőségeiket felsoroló közös felületeken, pl egyes hirdetőfelületeken.

A változásokhoz, változtatásokhoz mindenképp szükséges lenne a város lakosságának véleményét kikérni és morálját, vitakultúráját fejleszteni: több lakossági fórum, pódiumbeszélgetés a témában, a városfejlesztéshez könnyebb és közvetlenebb beleszólással, népünnepély szintre hozva azt.

A beszélgetőest résztvevői a saját ismereteik és lehetőségeik mentén szívesen járulnának hozzá a város jövőjéhez, élhetőbbé tételéhez, reméljük ezek az alkotó energiák a városvezetéssel és kreatív emberekkel kart karba öltve a közeljövőben jó irányba fogják változtatni a városunkat.

Gyerekvállalás? – beszámoló 2019.02.18-ai estünkről

Párok, tinédzserek és egy nagyszülő részvételével zajlott beszélgetésünket két óra után „karhatalommal” kellett lezárnunk, mert annyi minden kapcsolódik eme témához. A nőiesség megélése, a karrier kérdése, a biztos alapok megteremtése, egykeresős családmodell, szülői támogatás, jól vagy rosszul nevelés, állami támogatások. Résztvevőink fel is vetették hogy kapcsolódó témákra lenne szükség a közeljövőben: Gyereknevelés, Szülői sikerek és baklövések, Internethasználat gyerekkorban, Gyermektelenség.

Most kiemelnék néhány elhangzott gondolatot a teljesség igénye nélkül, éreztetve hogy milyen mélységek és magasságok merülnek fel a gyermekvállalás kérdéskörében:

Van aki úgy érzi a gyermekvállalással elveszti nőiességét, míg más pont úgy látja, hogy a gyermekkel járó felelősségvállalás, az anyaság megélése új oldalait nyitotta meg a nőiességnek.

Sokan megfogalmazzák hogy először meg kell teremteni a biztos alapokat a gyermekvállaláshoz, de már kevesen tudják meghatározni keresetben, alapterületben, szobák számában mit is tartanának szükséges minimumnak.

Az egykeresős modell nagymamáink korában elképzelhető volt, bár volt aki ezt kétségesnek tartja, mindenesetre a háztartásban maradó, főállású anya elismerése napjainkban még mindig minimális. Vajon lesz idő mikor majd konkrét fizetést kap a társadalomtól az aki a jövő generációját neveli, a családi háttérfolyamatokat rendben tartja? Talán pont eme el nem ismertség miatt ma már nem érték a gyermek. Már nem alapvető, hogy ha két ember összeköti az életét hogy gyermeket is vállaljanak. Előző generációkban ez nem is volt kérdés, már csak azon kellett dolgozni hogy kenyér kerüljön az asztalra. És ház a fej fölé. Márpedig a szocpol sem adott annyi pénzt, hogy egyből álljon a családi ház, de a kalákamunkát, a családi erővel építkezést nem korlátozta és büntette úgy az állam mint napjainkban, amikor minden munkafolyamatról kell hivatalos, elektronikus napló, ami sok százezerrel dobja meg az építkezést.

Ha pedig nem működik az egykeresős modell, márpedig ez szinte sehol nem működik akkor jogos a karrier, a munkába visszakapcsolódás féltése, a gyerekvállalás halogatása, az alkalmas időpont keresése a nők részéről. A nőnek sikereket kell felmutatnia a munkában hogy remélhesse a munkáltató majd visszavárja. Ugyanakkor érdekes hogy pont Magyarországon erősebb a család támogatása mint nyugatabbra, mert tovább otthon maradhat a szülő. De ha már otthon maradás, akkor a munkamegosztás, vagyis az apák GYES-re menetele igenis fontos lehetőség. Így a nő kevesebb időre marad ki a munka világából, több eséllyel tud visszakapcsolódni mielőtt ismeretei elavulnak, elrohan felette a dübörgő gazdaság. Sokan remélik hogy majd a gyermek mellett tudják magukat képezni, otthonról dolgozni. De főleg az első gyerek annyi új és kimerítő feladatot jelent, annyi álmatlan éjszakát hoz, hogy igen merész elképzelés mellette a részmunkáról vagy továbbképzésről gondolkodni.

És a segítség? Hogy lehet időt lopni a párkapcsolat, az önképzés számára a gyermek mellett? Hát bizony ha van kire rábízni! Nagyszülők, szülők segíthetik a párokat, de napjaink családjai már gyakran más-más városokba vannak szétszórva, szegregáltak a családok. Városokban lehetőség még a várandóstorna, ringató, gyermekprogramok során megismert környékbeli fiatal párok összeismerkedése, összejárása, egymás kisegítése. A kölcsönös segítségnyújtás, a felépített bizalom nagy segítséget tudna nyújtani. Márpedig nem  csak a teljesen azonos értékrendet valló emberekkel érdemes körbevenni magunkat. Gyermekünk számára hatalmas előny lesz életében, ha már fiatalon látja hogy vannak alternatív gondolatok, hogy mások másképp élnek.

És akkor még ott a nagy kérdés: Jó szülő leszek? Meg tudom adni a gyermeknek majd amire szüksége lesz? A kérdés túlzó: etetni, melegen öltöztetni, megölelni kell a gyermeket. A tökéletességre törekedni felesleges, már az is megfelel ha törekszünk rá hogy jó szülők legyünk. Se elhanyagolni, se túlzott figyelemmel elkényeztetéssel körbevenni nem jó a gyermeket. Márpedig pont erről tudtak érdekes dolgokat mesélni a résztvevő tinédzserek, és sajnos rossz példákból másoknál is voltak történetek. Igazából ezért is fontos hogy sokféle emberrel kapcsolatban legyünk, és meg tudjuk őket hallgatni gyermekünk nevelés közben is, hogy sose essünk szélsőségekbe.

És volt kitekintés az állam feladatvállalására is. A szülést próbálják ösztönözni, de ne feledjük el: nem csak az alapok kellenek, vagyis ház, meg autó, de utána kell egy jó egészségügyi rendszer, ahova gyermekedet viheted, kell bölcsöde, óvoda, iskola is mely segít jól nevelni, kell támogatás és elismerés a háztartást vezető, „főállású” anyának is. Kell a kiszámítható, biztos háttér, a hosszútávú gondolkodás az állam részéről. Ebben sajnos nem nagyon festettünk jó képet, mert úgy tűnik a meglévő gyermekeknek, az egyedül is gyermeket nevelő szülőknek nincs igazi elismerése, a mostani intézkedések is inkább gazdaságélénkítők, semmint családbarátok lennének.

Más a véleményed? Szeretnéd elmondani, megvitatni velünk? Várunk következő alkalmainkon!

süti beállítások módosítása