Párok, tinédzserek és egy nagyszülő részvételével zajlott beszélgetésünket két óra után „karhatalommal” kellett lezárnunk, mert annyi minden kapcsolódik eme témához. A nőiesség megélése, a karrier kérdése, a biztos alapok megteremtése, egykeresős családmodell, szülői támogatás, jól vagy rosszul nevelés, állami támogatások. Résztvevőink fel is vetették hogy kapcsolódó témákra lenne szükség a közeljövőben: Gyereknevelés, Szülői sikerek és baklövések, Internethasználat gyerekkorban, Gyermektelenség.
Most kiemelnék néhány elhangzott gondolatot a teljesség igénye nélkül, éreztetve hogy milyen mélységek és magasságok merülnek fel a gyermekvállalás kérdéskörében:
Van aki úgy érzi a gyermekvállalással elveszti nőiességét, míg más pont úgy látja, hogy a gyermekkel járó felelősségvállalás, az anyaság megélése új oldalait nyitotta meg a nőiességnek.
Sokan megfogalmazzák hogy először meg kell teremteni a biztos alapokat a gyermekvállaláshoz, de már kevesen tudják meghatározni keresetben, alapterületben, szobák számában mit is tartanának szükséges minimumnak.
Az egykeresős modell nagymamáink korában elképzelhető volt, bár volt aki ezt kétségesnek tartja, mindenesetre a háztartásban maradó, főállású anya elismerése napjainkban még mindig minimális. Vajon lesz idő mikor majd konkrét fizetést kap a társadalomtól az aki a jövő generációját neveli, a családi háttérfolyamatokat rendben tartja? Talán pont eme el nem ismertség miatt ma már nem érték a gyermek. Már nem alapvető, hogy ha két ember összeköti az életét hogy gyermeket is vállaljanak. Előző generációkban ez nem is volt kérdés, már csak azon kellett dolgozni hogy kenyér kerüljön az asztalra. És ház a fej fölé. Márpedig a szocpol sem adott annyi pénzt, hogy egyből álljon a családi ház, de a kalákamunkát, a családi erővel építkezést nem korlátozta és büntette úgy az állam mint napjainkban, amikor minden munkafolyamatról kell hivatalos, elektronikus napló, ami sok százezerrel dobja meg az építkezést.
Ha pedig nem működik az egykeresős modell, márpedig ez szinte sehol nem működik akkor jogos a karrier, a munkába visszakapcsolódás féltése, a gyerekvállalás halogatása, az alkalmas időpont keresése a nők részéről. A nőnek sikereket kell felmutatnia a munkában hogy remélhesse a munkáltató majd visszavárja. Ugyanakkor érdekes hogy pont Magyarországon erősebb a család támogatása mint nyugatabbra, mert tovább otthon maradhat a szülő. De ha már otthon maradás, akkor a munkamegosztás, vagyis az apák GYES-re menetele igenis fontos lehetőség. Így a nő kevesebb időre marad ki a munka világából, több eséllyel tud visszakapcsolódni mielőtt ismeretei elavulnak, elrohan felette a dübörgő gazdaság. Sokan remélik hogy majd a gyermek mellett tudják magukat képezni, otthonról dolgozni. De főleg az első gyerek annyi új és kimerítő feladatot jelent, annyi álmatlan éjszakát hoz, hogy igen merész elképzelés mellette a részmunkáról vagy továbbképzésről gondolkodni.
És a segítség? Hogy lehet időt lopni a párkapcsolat, az önképzés számára a gyermek mellett? Hát bizony ha van kire rábízni! Nagyszülők, szülők segíthetik a párokat, de napjaink családjai már gyakran más-más városokba vannak szétszórva, szegregáltak a családok. Városokban lehetőség még a várandóstorna, ringató, gyermekprogramok során megismert környékbeli fiatal párok összeismerkedése, összejárása, egymás kisegítése. A kölcsönös segítségnyújtás, a felépített bizalom nagy segítséget tudna nyújtani. Márpedig nem csak a teljesen azonos értékrendet valló emberekkel érdemes körbevenni magunkat. Gyermekünk számára hatalmas előny lesz életében, ha már fiatalon látja hogy vannak alternatív gondolatok, hogy mások másképp élnek.
És akkor még ott a nagy kérdés: Jó szülő leszek? Meg tudom adni a gyermeknek majd amire szüksége lesz? A kérdés túlzó: etetni, melegen öltöztetni, megölelni kell a gyermeket. A tökéletességre törekedni felesleges, már az is megfelel ha törekszünk rá hogy jó szülők legyünk. Se elhanyagolni, se túlzott figyelemmel elkényeztetéssel körbevenni nem jó a gyermeket. Márpedig pont erről tudtak érdekes dolgokat mesélni a résztvevő tinédzserek, és sajnos rossz példákból másoknál is voltak történetek. Igazából ezért is fontos hogy sokféle emberrel kapcsolatban legyünk, és meg tudjuk őket hallgatni gyermekünk nevelés közben is, hogy sose essünk szélsőségekbe.
És volt kitekintés az állam feladatvállalására is. A szülést próbálják ösztönözni, de ne feledjük el: nem csak az alapok kellenek, vagyis ház, meg autó, de utána kell egy jó egészségügyi rendszer, ahova gyermekedet viheted, kell bölcsöde, óvoda, iskola is mely segít jól nevelni, kell támogatás és elismerés a háztartást vezető, „főállású” anyának is. Kell a kiszámítható, biztos háttér, a hosszútávú gondolkodás az állam részéről. Ebben sajnos nem nagyon festettünk jó képet, mert úgy tűnik a meglévő gyermekeknek, az egyedül is gyermeket nevelő szülőknek nincs igazi elismerése, a mostani intézkedések is inkább gazdaságélénkítők, semmint családbarátok lennének.
Más a véleményed? Szeretnéd elmondani, megvitatni velünk? Várunk következő alkalmainkon!
