Beszámoló: Élet és Hivatás – mondd te mit választanál?
2019 március 25-ei beszélgetőestünkön a pályaválasztás, pályakorrekció kérdéseit jártuk körül. Volt közöttünk, aki életkorából adódóan nem is tíz évvel korábbi önmagának adott volna tanácsot, hanem szüleinek a saját pályaválasztásához – mert bizony már fiatal korában segíteni kell a gyermeket, hogy megismerje önmagát, hogy mi ad neki sikerélményt, és aktívan segíteni őt már az iskolák választásában. Ugyanis többen megfogalmazták az este folyamán, hogy a fiatalokra a pályaválasztás során többnyire az elveszettség érzése, az önbizalomhiány, a célbizonytalanság jellemzi. Sokszor téves elképzeléseik vannak a munkakörökről, foglalkozásokról, saját tehetségükről egyaránt, és néha az éltanuló a magolással is csak leplezni próbálja bizonytalanságát a jövőjét illetően. Nagyon gyakori a sodródás az iskolarendszerben. Ezen nem segít az olyan szülői hozzáállás, miszerint tanulj fiam mert magadnak tanulsz, meg legyen mindenképp diplomád, mert nekünk nem adatott meg hogy szerezünk, illetve hogy legyen jól kereső állásod.
A jelenlévők egyikénél sem volt jellemző, hogy a szülők, rokonok, ismerősök munkájába bepillantást nyertek volna, részletes ismertetést kaptak volna a munka világáról. Többnyire a diákmunkák során ismerték meg monoton munka világát és hoztak arról döntést, hogy bármi áron elkerülik azt. Évekkel ezelőtt a pályaorientációs tanácsadások is igen gyenge lábakon álltak, mindenkinek csak rossz tapasztalata volt azok kapcsán. Szerencsére mint kiderült jelenleg egy igen alapos, másfél órás pályaorientációs programcsomag van már az iskolákban, ami igen hasznosnak bizonyulhat, ha van róla a diáknak tudomása és végig csinálására kap időpontot a túlterhelt iskolarendszerben.
Abban is egyetértés született, hogy felesleges megkövetelni gyermekeinktől a kiváló érdemjegyek utáni hajszát, sokan sajnálattal tekintettek vissza iskolai éveikre, amikor a tanulás kedvéért sorba hagytak fel hobbijaikkal, nem éltek miatta megfelelő közösségi életet. Egy támogató, intelligens szülő tudja, hogy gyermekének tehetségét kell felismerni, támogatni, az élményszerűség, a sokféle tapasztalat, hobbi sokkal jobban hozzájárul az életben való boldoguláshoz, mint a színötös bizonyítvány.
A gyermek és felnőtt fejjel tanuló ember részéről is a legfontosabb a kitartás, a választott képzés, iskola elvégzése. Még akkor is, ha rögtön utána elfelejti a tanultakat, még akkor is, ha teljesen más pályán helyezkedik el. Ugyanis a tanulmányok során szerzett tapasztalatok igenis szélesítik az ember látókörét, fejlesztik képességét a tanulásra, új dolgok elsajátítására. Sokszor pont a más területeken szerzett tapasztalatok miatt van benne több újító szándék, építő kritika, amit persze a szűkebb látókörű, vagy befásult munkáltató/munkatársi közeg esetleg ellenségesen fogad…
A pályakorrekció, vagyis önmagad átképzése, az igény valami újat, mást csinálni sokakban felmerülhet. Nem éppen könnyű harmincas, negyvenes vagy akár idősebb fejjel belevágni, de kitartással végigcsinálni és újra örömmel dolgozni felemelő érzés. Lehet, hogy kevesebbet fog keresni, mint eredeti szakmájában, de „ha szeretsz valamit és motivál, akkor idővel igenis meg fogsz élni belőle”. És akkor nem úgy megy haza a munka után, hogy ki kell pihennie a ledolgozott 8-10 órát, és szinte kifacsarta a munka, hanem élménnyekkel telve, elégedetten.
A váltás ellen szól sokszor az „elvesztegetett évek” érzés, főleg a még tanulmányait végző fiatalok esetében, akik önmaguk jobb megismerése érdekében se akarnak kiesni az oktatási rendszerből, inkább sodródnak céltudatosság nélkül – sokszor szülő, tanár vagy szerelmük útmutatását követve -, majd jobb esetben később diplomahalmozók lesznek, rosszabb esetben egy számukra nem motiváló munkakörben kötnek ki. Felmerült az az opció, miszerint a felsőoktatásba fejest ugrás előtt esetleg szakmát, OKJ-s tanfolyamot végezzen, és egy kicsit dolgozzon, a munka világát tapasztalja meg a fiatal, szerezzen motivációt a továbbtanulásra. Szintén fiatalon, kevés kötöttséggel érdemes külföldi tapasztalatokra is szert tenni, mind az oktatást, mind a munka világát tekintve, sokkal szélesebb látókörrel, mélyebb önismerettel térhet vissza a hazai oktatási rendszerbe utána.
Amit mindenki megtehet életkortól és élethelyzettől függetlenül, hogy leül, és megpróbálja összeírni: mit szeret, vagy mit szeretne csinálni. Kicsit elgondolkodik, orientálja magát, és rájön, hogy már pont azt csinálja, ami neki a legjobb vagy rádöbbenhet merre is kell továbblépnie. Ebben a döntésben nem csak saját, de családi, baráti körének véleményét is kérje ki nyugodtan. Váltani, a pályánkat korrigálni bármely életkorban lehet.
